A kabóca és a hangya

Eredeti verzió(Latinra fordította Phaedrus)

Olim garrula kabóca leveles silva canebatban, szorgalmas hangya autem assidu laborabatban.

Cicada formicam videt et bestiolae industriam it vituperat: „Hülye hangya, cur vitam tuam in opera dissipas? Ego contra in Umbra requiesco, vitam laetam et sine curis ago etagricolturas delecto”.

At sedula ant cicadae lustaság contemnit, nec insolentiam curat, sed kitart a munkájában.

Cum autem hiemens venit propter pristinam industriam formicae magna copie micarum est et cum laetitia vivit; cicada, contra, neglect his escas no habet et in miseria est.

Tunc formicam könyörgött: „Da mihi, quaeso, paucas micas quia famelica sum”.

Sed improvidae cicadae hangya így válaszolt: „Antea canebas, nincs ugrás!”.

Szó szerinti fordításolaszul

Egyszer régen egy fecsegő kabóca énekelt az erdőben, miközben egy szorgalmas hangya szorgalmasan dolgozott.

A kabóca meglátta a hangyát, és így kritizálta a kis állat munkáját: „Bolond hangya, miért vesztegeti az életét munkára? Ellenkezőleg, az árnyékban pihenek, boldog és gondtalan életet élek, és felvidítom a gazdákat."

A szorgalmas hangya azonban megvetette a kabóca lustaságát, és nem figyelt szemtelenségére, hanem kitartott a munkájában.

A tél beköszöntével azonban korábbi elköteleződésének köszönhetően nagy a bőség a morzsában, és a hangya boldogan él; a kabócának éppen ellenkezőleg, hanyagsága miatt nincs tápláléka és nyomorúságban van.

Aztán könyörög a hangyának: "Adj egy pár morzsát, kérlek, mert éhes vagyok."

De a hangya így válaszol a naiv kabócára: „Először énekeltél, most táncolsz!”.